A szablyák lovassági kardként vonultak be a történelembe, de a későbbiek folyamán a gyalogság, sőt a civilek önvédelmi fegyvereként is elterjedt. A hajlított penge tökéletes vágásképességet biztosít a kardnak, de szúrásra is alkalmas. Sok külénféle változata létezik, minden népcsoport saját szájíze szerint formálta a szablyákat.
A középkor elejétől az ázsiai nomád törzseken át jutott el európába és innentől kezdve napjainkig szolgálatot teljesít. Fénykora a 17. sz. végén - 18. sz. elején kezdődött amely egybeesik a napóleoni háborúk idejével. A könnyűlovasság és a nehézlovasság fő fegyvereként meghatározó volt a jelenléte a csatatereken egészen a 19. század végéig. Bár a 20. század elején még jelen volt a fegyverarzenálban, a modern lőfegyverek a közelharcot háttérbe szorították és így a lovasság eltűnésével a szablya is fokozatosan eltűnt a csataterekről. Emlékezetét a mai napig a tiszti díszegyenruhához elengedhetetlen dísszablya őrzi, amely felidézi eme ikonikus fegyver dicső múltját.